Az elvarázsolt kastély és az ifjú pár

Emlékeztek még amikor a szüleitek meséltek Nektek? És a tündérmesék világát hogyan képzeltétek el? Biztosa voltak pillangók, sok virág, burjánzó erdők a zöld különböző árnyalataiban, és buja növényzet. Igaz? Pénteken volt szerencsénk belecsöppenni, ebbe a Gabi (a menyasszony) által megálmodott mesevilágba, mely visszarepített engem a gyermekkoromba és ismét kislányként éltem meg a párral, életük egyik legszebb napját.

Késve érkeztem, mert még az irodában sok dolgom volt, valamint a réteseket is fel kellett vennem. Átlagos, rohanós péntek volt. Amikor elindultam, felszaladt a harisnyám, a városban hatalmas dugó volt és a rendelésem sem készült el időre. 6 óra után érkeztem meg. Nem is szerettem volna sokat maradni, csak picit megnézni a helyszínt és hazasietni, zuhanyozni ledőlni egy jó könyvvel és kipihenni a rohanós hetet. Felfelé a macskaköveken, az új cipőm sarka is beakadt, a bőr megsérült, felszakadt. Nyűgös lettem. Gondoltam leteszem a réteseket, köszönök a kollégáimnak és hazaindulok. De másképp alakult.

Leányfalun az Amber Bride volt a helyszín. Felfelé a villa régi kő lépcsői mellett különböző méretű, a földbe szúrt, papírpillangókra lettem figyelmes, a fákról pedig apró, fehér virágfüzérek lógtak (az Edina's Paper készítette őket, nem is tudom, hogyan, mert kisebb erdőként tűntek fel..). Elcsodálkoztam, lelassítottam, de továbbmentem, annyira nem volt hangulatom elmélázni a látványon. A mohával borított lépcsők tetejére érve óriás papírvirágok vártak, melyekhez egy fákkal borított "alagúton" át vezetett az út, és ennek a végén egy köfal magaslott. Erről a kőfalról vízesés szerűen csüngtek az indák, virágok és papírdekorációk. Ekkor már engem is kezdett magával ragadni a helyszín varázsa. Kezdett a város zaja és a rohanás valahol egy másik dimenzióban elmaradni mögöttem. A „vízesés” két oldalán lépcső vezetett fel, ahol megpillantottam a villát. Azt a villát mely olyan volt, mint egy mesebeli, elvarázsolt ház. Belépve a vastag kőfalakból épült mesebeli kastélyba, hűvösebb levegő csapott meg,régi szőnyegek és bútor illata lengte be a levegőt. Az út felfelé, régi fa lépcsőkön vezetett tovább, fa korlátokkal. És igen, nyikorogtak a lépcsők. Ekkor már nagyon lassú léptekkel haladtam, mindent szemügyre vettem, Németh Attila álomcsokrait egyenként csodáltam meg - és a végén az egyiket el is kértem, mert egy darabot ebből a mesevilágból, nemcsak hogy szerettem volna, de haza is akartam vinni. Azt hittem, ezt már nem lehet fokozni. Azt gondoltam, hogy a Budapest Wedding és Gabi mindent megtettek, hogy elvarázsoljanak és ettől többet már nem lehet tenni. Úgy éreztem magam, mint egy kis hercegnő, aki minden újdonság előtt tátott szájjal áll. Gondoltam kimegyek a hátsó udvarba, kikerülve az ünneplő tömeget és leülök, majd mindezt még egyszer körbejárom. Ahogy kiértem a hátsó udvarba, végképp úgy gondoltam, hogy csak álmodom. Az volt az első gondolatom - tudom, tudom, azt gondoljátok, hogy "már megint ezt írod?" - hogy ha férjhez megyek, akkor mindenképp itt szeretnék! Mindenképp! Borostyánokkal benőtt falak, tornyok, macskaköves belső udvar, apró ablakok, mindez egy ici-pici völgyben, egy erdővel körülvéve. Nincs ennél csodásabb! Vagyis, de. Gabi ruhája. Mikor megjelent Dáviddal (a vőlegény) egy gyors fotózásra a belső udvarban, egyből azt gondoltam, hogy szeretnék egy ilyen ruhát. De melyik mesebeli kis hercegnő ne ilyen ruháról álmodna, mikor 5 évesen esküvőset játszik a szomszéd fiúval a kert végében? Törtfehér tüll ruhán, apró, színes hímzett virágok és mindezek mellé egy púderszínű magassarkú, mely hátulján lepkeszárnyak voltak. Természetesen kislányuk, Jázmin babacipőjén ugyan ezek a szárnyak köszöntek vissza.

És itt rá kell térjek, a mi munkánk részére is, hiszen ez az elvarázsolt világ csak úgy működik, ha akinek dolga van, teszi azt. Bevallom, nehéz volt munára gondolni ebben a környezetben. De ezen a napon nem is éreztem ezt annyira munkának. Főleg azért nem, mert nemcsak, hogy úgy örültem mindennek, mint az ifjú pár, de a vendégek közül páran szóval is tartottak, hosszú, tartalmas beszélgetésekbe elegyedtünk.   A  vacsora ebben a belső udvarban volt, mely gyönyörű asztalokon volt tálalva, bronzszínű evőeszközeinkkel és kristálypoharainkkal. Minden asztal közepére pedig egy üvegbura alá helyezett virágkölteményt helyezett Attila. Olyat, mint amilyet Walt Disney, A Szépség és a Szörnyeteg meséjében láttunk, ami a rózsát őrizte. Ahogy a virágcsokrok a bura alatt lélegeztek, picit bepárásodott az üveg és így egy még letűntebb mesevilágot idéztek fel.

Ezt a világot egészítettük ki bohém vacsoránkkal, a Gyöngyház markolatú kaviár kanalainkkal, melyeken canapékat szolgáltunk fel, a különleges tányérainkkal, melyeken Rib-eyet fogyasztottak a vendégek főételként és a szív alakú citromos desszertünk, ami igazán különlegessé varázsolta és tökéletesen egészítette ki Gabi és Dávid mesebeli esküvőjét. Az egész olyan volt, mint a faunok bálja, egy mesebeli erdőben.

Szeretem az esküvőket. Akik ismernek, eddig is tudták, hogy szeretek esküvőkre járni, de immáron a másik oldalon állni is csodálatos. Eddig az volt a hobbim, hogy vicces dolgokkal "dobtam fel" ezeket az eseményeket - mások kárára néha, de sosem rosszindulattal, destruktívan. Mára azonban rajongójuk lettem. Alig várom a következőt, hogy ismét részese lehessek egy ilyen csodának.

A rendezvény szervezésben, így az esküvőkön is, ha bármi rosszul halad, akkor egy pillanat alatt kell megoldást találni rá. És ez mindig így van. Ahogy az életben is mindig vannak problémák, egy rendezvényen is előfordulhatnak. De ha az ember konstruktívan, ötletesen, szeretettel és jóakarattal áll az eseményekhez, akkor már minden rendben megy tovább. Kívánom, hogy így legyen ez Gabi és Dávid házasságával is. Ha bármilyen problémát sodor eléjük az élet, akkor gyorsan megoldva lépjenek át rajta és utána elégedetten tekintsenek vissza rá, mint ahogy ezt Dávid is mondta köszöntő beszédében.

Továbbá kívánjuk Nektek, hogy olyan mesebeli boldogságok részesei legyetek az egész életeteken át, mint amilyen ez a meleg nyári péntek délután is volt!